A konfliktuskezelés különböző megközelítése célul szolgál ahhoz, hogy látható legyen az eltérés
Az alábbi táblázat összefoglalja a konfliktuskezelés két módját:
| PERESKEDÉS | MEDIÁCIÓ – Alternative Dispute Resolution (ADR – Alternatív konfliktuskezelés) |
|---|---|
| A felek szemben állnak | A felek együttműködnek |
| Kívülálló akarata szerinti döntés | A felek akarata szerinti megegyezés |
| Későbbi együttműködés nem várható | Későbbi együttműködés lehetősége megmarad |
| „Fullánkos” megoldás, a felek elégedetlenek | Megnyugtató (végleges) megoldás |
| Elhúzódó, lassú eljárás | Gyors, a problémát lezáró eljárás |
| Nyilvános, ezért a feleknek kellemetlen, méltánytalan lehet | Titkos, ezért a felek számára diszkrét megoldást jelenthet |
| Az ügy a „profi” jogászok irányításába csúszhat, „jogászkodássá” – válhat | Az ügy ura az érintett marad, tartalmi kérdések állnak a középpontban |
| Magas költségek, nagy eljárási és adminisztratív, valamint ügyvédi költségek | Alacsony költségek, maximált díjak, olcsóbb eljárás |
  |  |
Konfliktuskezelés megoldási lehetőségei
A mediáció egy konkrét konfliktusos helyzet megoldására irányuló technika, a párterápia egy átfogóbb módszer, amely szükség esetén mélyebbre ás. Az utóbbi során más családtagok is bevonhatók a munkába (például nagyobb gyerekek vagy szülők), ha azt a terapeuták és a családtagok indokoltnak látják. A mediációs folyamat végig a két konfliktusban álló fél között zajlik. Itt azonban elképzelhető olyan helyzet, amikor a szakemberek úgy látják, hogy valamiért előremutató lehet, ha külön-külön hallgatják meg a feleket.
Az idői keretek is másak: a párterápia rendszerint 60 perc alkalmanként. Itt általában azt mondjuk, hogy legalább 5 alkalomra van szükség ahhoz, hogy a változás elinduljon, de lehet, hogy a folyamat 10-15 alkalmon keresztül vagy akár hosszabban is tart. A mediáció alkalmanként legalább egy, legfeljebb háromórás folyamat, ami lehet, hogy egy alkalom után lezárul, de legfeljebb három találkozás történik a felek és a szakemberek között.
Egy példán keresztül talán még érthetőbb a különbség. Ha egy válófélben lévő családot tekintünk, akiknek gyerekeik is vannak, akkor érdemes a mediációt választani, ha:
- mindkét fél részéről egyértelmű és kimondott, hogy nincs más út, csak a válás, és ebben megegyeztek
- nehezen kommunikál egymással a két fél, gyakoriak a viták
- vannak olyan kérdések, amelyekben bár próbáltak, nem tudnak megegyezni (lehet ez a gyerekek láthatása, és annak pontos körülményei, az ezzel kapcsolatos egyeztetések, stb.).
Ugyanennél a példánál maradva, akkor érdemes a párterápiát választani, ha:
- vannak problémák, de nem egyértelmű, és nem kimondott a pár tagjai részéről, hogy a válás az egyetlen megoldás
- ha éreznek magukban erőt, motivációt, hogy dolgozzanak a kapcsolatukon, akár akkor is, ha ennek szakítás lehet a vége.
Ez utóbbi pont azért is fontos lehet, mert, ha van közös gyerek a pár életében, és végül válásra kerül sor, elengedhetetlen a későbbi jó kommunikáció a kapcsolattartásban, a nevelési kérdésekben. Másrészről, segítheti a békés elválást, sőt egy későbbi kapcsolat szempontjából is segítség lehet, ha rá tudnak nézni a pár tagjai arra, hogy ebben a házasságban hogyan működtek. Fontos, hogy mindkét módszernél pártatlan szakemberek dolgoznak a párral, akik nem, vagy csak nagyon ritka, speciális esetben adnak konkrét tanácsot a segítséget kérőknek. A cél, hogy a felek saját maguk találják meg a saját megoldásukat a szakemberek kérdései, megjegyzései, az általuk adott feladatok által.
Bízom benne, hogy a fent leírtak segítenek a megfelelő módszer kiválasztásában. Mindenképp javaslom viszont, hogy ha szakemberhez fordulnak, az első találkozás előtt röviden vázolják a fennálló helyzetet, problémát. Ez segít a szakembernek is abban, hogy el tudja dönteni, az általa kínált módszer a legjobb megoldás-e a probléma kezelésére.