Amikor emberi kapcsolatunk válságba kerül, az olyan számunkra, mintha összedőlne a világ. Hirtelen mindent sötétnek látunk, és tehetetlennek érezzük magunkat. De ilyenkor valójában sok mindent tehetünk. De a pozitív változás eléréséhez a másik felet is be kell vonni a tevékenységbe.
Ügyfeleim ilyen problémával kerestek meg. Először négyszemközt találkoztam velük, amikor külön-külön elmondták saját verziójukat párkapcsolati problémájukról.
(Ami mediációs eseteimről eszembe jutott)
Manapság az a tévhit él, hogy a nem megfelelő dolgokat azonnal le kell cserélni – adott esetben a párunkat is.
Mindannyian arra vágyunk, hogy a legjobb társat kapjunk magunknak. Ezzel viszont sokszor együtt jár az az illúzió is, hogy mindezt fáradtság nélkül megoldhatjuk. Céljainkat minél gyorsabban és könnyebben el szeretnénk érni. Ha a jelenlegi párkapcsolatunk nem úgy működik, ahogy azt mi gondoljuk, inkább új társat keresünk. Viszont illúzió abban bízni, hogy a következő partnerrel majd minden más lesz – anélkül, hogy saját magunk változnánk.
Büszkeséggel tölt el, hogy a hozzám forduló párok a legritkább esetben válnak el.
Egy alkalommal a feleség kérte a segítségemet, mert a pici gyermekük miatt nem akart elválni férjétől. Ő még mindig szerette a férjét, de tőle nem kapott viszonzást. Kiderült, hogy a férje túl sokat dolgozik, mire hazaér már beszélgetni sincs kedve. Úgy látja, hogy ennek a házasságnak már nincs jövője. A feleség rengeteget van egyedül, nincsenek közös programjaik, nincsenek apró kedveskedések, elhagyatottnak érzi magát. Szerinte a férjnek kell tennie azért, hogy a helyzetük jobbra forduljon.
Tanácsok a mediációs tapasztalataim alapján
Egy válás mindig fájdalmas, és nem csak a szülőket, a gyerekeket is nagyon megviseli. Legtöbb esetben a nagyszülők is megsínylik ezt a helyzetet. Ilyenkor elindul egy folyamat, melynek első lépése, hogy megpróbálják eltávolítani érzelmileg a másikat maguktól, összeszedik a negatívumokat, felnagyítják a problémákat, ezek indulatokat szülnek, és a csalódás érzését. Akkor lehet békésen válni, ha eljutnak oda, hogy megpróbálnak a házasság szép részeire is emlékezni. Ha valaki elkezdi leértékelni a volt párját, azáltal önmagát sem tiszteli. Fontos az is, hogy a gyerekben tisztelni kell az anyját illetve az apját, így sérül a legkevésbé. Tudatosulni kell annak is, hogy nem a szülő válik, hanem a férfi és a nő.
Az érzelmek szempontjából fontos tudni, hogy annak a bizonyos „gyászévnek” el kell telnie, ennek az időszaknak a könnyebbé tételéhez segítséget kell nyújtania mindkét fél részéről a rokonoknak, barátoknak.