Gyermekkori érzések börtönében

Legtöbben – egyfajta védelmi mechanizmusból – öntudatlanul elnyomjuk az érzelmeiket, mert esetleg úgy érezzük, hogy nem tudnánk kezelni a vele járó fájdalmat és intenzitását. Az is lehet, hogy nem tudjuk, hogyan kell szabadon engedni az olyan romboló érzelmeket, mint a düh vagy a harag. Sokan már kisgyermekkorunktól fogva arra vagyunk kondicionálva, hogy ne mutassuk ki – különösen a negatív – érzéseinket, ne higgyünk nekik, ne vegyük őket komolyan, söpörjük inkább a szőnyeg alá.

Pedig soha nem a negatív érzelmek betegítenek meg, hanem az elfojtottak.

Harag, szomorúság, bűntudat, szégyen, stb. – a leggyakrabban ezekről az érzésekről próbálunk nem tudomást venni.

Az önbecsülés az önmagunkról kialakított kép, önmagunk szeretete, és az önmagunkba vetett bizalom.

ALACSONY ÖNBECSÜLÉSMAGAS ÖNBECSÜLÉS
Azt akarom, hogy szeressenek.Szeretem magamat, és mások is szeretnek.
Megküzdési pozíciók: nem hiteles:
Mindent megteszek neked!
{engesztelés}
Bűntudatot ébresztek benned! {vádló}
Elrugaszkodom a valóságtól. {okoskodó}
Tagadom a valóságot. {zavarodott}
Megküzdési pozíció: hiteles:
Azt teszem, ami a helyzethez illik.
Tisztelem a különbözőségünket.
Mindketten fontosak vagyunk.
Elfogadom a kontextust.
Merev
Ítélkező
Hiteles
Van saját ereje
Magabiztos
ReagálVálaszol
A családi szabályok és a “kellene”- szabályok irányítjákTudatában van a döntési lehetőségeknek és a saját felelősségének.
Külsőleg meghatározott
Védekező
Elnyomja az érzéseit
Marad annál, amit megszokott
Elfogadja önmagát és másokat
Tud bízni
Őszinte
Elfogadja az érzéseket, a teljességet és az emberiességet
Hajlandó kockára tenni a megszokott dolgokat
A múltra koncentrál; a status quót akarja fenntartaniA jelenre koncentrál; hajlandó változ(tat)ni

Mennyire leszünk sikeresek?

Hogy mennyire leszünk sikeresek, nem csak az értelmi képességeinken múlik. Ha fejlett az érzelmi intelligenciánk, akkor könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni, konfliktusokat, s stresszt kezelni, továbbá kitartani céljaink elérésében, így önmagunkkal is egyre inkább elégedettek leszünk.

Szerelemtípusok

  1. Nem szerelem: ha a két fél között sem az intimitás, sem az elköteleződés, sem a szenvedély nem jelenik meg, akkor természetesen nem beszélhetünk szerelemről.
  2. Szeretet: az intimitás, az elfogadás, a barátság jelen van a kapcsolatban, de a felek nem köteleződnek el, és a szenvedély alacsony szintű köztük.
  3. Fellobbanó szerelem: csak a szenvedély tartja össze a feleket, az intimitásigény és az elköteleződés szintje alacsony.
  4. Üres szerelem: a felek ugyan elkötelezettek a kapcsolat fenntartása irányában, de nem élnek meg sem intimitást, sem vonzalmat vagy szenvedélyt egymást iránt.
  5. Romantikus szerelem: az intimitás, a közelség érzése megvalósul, és a felek a szenvedélyt is megélik, azonban az elköteleződés alacsony szintű, nem terveznek hosszú távra.
  6. Vak szerelem: a szenvedély szintje nagyon magas, a felek általában túl gyorsan döntenek az elköteleződés mellett, még azelőtt, hogy a valódi intimitás kialakulhatna és megerősödhetne kettejük közt. Ez utóbbinak a szintje ebben a szerelemtípusban alacsony.
  7. Társszerelem: baráti kapcsolatnak tekinthető, amely szilárd elköteleződésen alapul, és amelyben az intimitás szintje is magas, azonban a szenvedély szintje alacsony.
  8. Tökéletes vagy beteljesült szerelem: ha mind az intimitás, mind az elköteleződés, mind a szenvedély szintje magas.
    A legtöbb kapcsolat az életben a három összetevő változatos keveréke, és valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. A szerelem összetevői különböző szakaszokon mennek keresztül. Egy hosszú távú kapcsolat esetében a szenvedély foka egy idő után elindul lefelé, ugyanakkor az intimitás foka felfelé indul. A szintek tehát folyamatos mozgásban vannak. További nehézség, hogy a másik fél által megélt szintek is változnak, és nem feltétlenül a miénkkel összhangban. Ráadásul személyiségtípustól, kötődési mintázattól, kapcsolati mintáktól, külső hatásoktól és egyéb faktoroktól is függ, hogy a két fél melyik elemet helyezi előtérbe egy kapcsolatban: elképzelhető, hogy míg az egyik inkább szenvedélyt keres, a másiknak az intimitás megélése a fontosabb. Egy sikeres kapcsolat akkor működik jól, ha a párnak sikerül az eltérő igényeit összehangolnia.

Segíthetek?
www.kibekitem.hu
Megosztanád?

Párkapcsolati dinamika

A kapcsolat a három összetevő – szenvedély, intimitás, elköteleződés – valamely keveréke. Sőt, az egyes komponensek aránya folyamatos változásban van, miközben a kapcsolat különböző szakaszokon megy keresztül. Klasszikus “menetrend” egy hosszú távú kapcsolat esetében az, hogy először a szenvedély hőfoka magas, majd idővel csökken, miközben az intimitás és az elköteleződés foka emelkedik.
Eltérő igények
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy nemcsak a kapcsolat dinamikája változik, hanem a párok tagjai által megélt szintek is, és nem feltétlenül egymással összhangban és egyidejűleg. Lehet, hogy az egyik fél még a szenvedélyt keresi, a másik pedig már nagyobb intimitásra és elköteleződésre vágyik. A kapcsolat sikeressége nagyban függ attól, hogy a partnerek össze tudják-e hangolni a különböző igényeket.
A szerelmes ember ennek a biokémiai koktélnak a hatására sokszor művel „bolondságot”, hiszen kevésbé képes a viselkedését „hideg fejjel” kontrollálni.
folyt.köv.

Szerelemtípusok

1. Nem szerelem: ha a két fél között sem az intimitás, sem az elköteleződés, sem a szenvedély nem jelenik meg, akkor természetesen nem beszélhetünk szerelemről.
2. Szeretet: az intimitás, az elfogadás, a barátság jelen van a kapcsolatban, de a felek nem köteleződnek el, és a szenvedély alacsony szintű köztük.
3. Fellobbanó szerelem: csak a szenvedély tartja össze a feleket, az intimitásigény és az elköteleződés szintje alacsony.
4. Üres szerelem: a felek ugyan elkötelezettek a kapcsolat fenntartása irányában, de nem élnek meg sem intimitást, sem vonzalmat vagy szenvedélyt egymást iránt.

folyt. köv.

Mitől függ a szerelemi kapcsolat sikere?

Személyiségen belüli tényezők
Az emberek különbözőképpen élik meg a szerelmet. Mégpedig attól függően, hogy milyen személyiségtípussal, illetve milyen gyermekkorból hozott kötődési mintákkal rendelkeznek, milyen kapcsolati mintákat tapasztaltak meg, és milyen aktuális külső hatások befolyásolták. Ezért is olyan fontos, hogy ismerje önmagát, tudja, milyen „érzelmi batyuval” és elvárásokkal indul neki a kapcsolatnak, és hogy mit ad a közösbe.
folyt. köv.

Mikor célszerű a mediáció?

– ha nem akarja, hogy az adott konfliktus megrontsa a másik féllel fennálló eddigi jó kapcsolatát,
– ha úgy érzi, már mindent megpróbált, de a konfliktushelyzeten nem tud változtatni,
– amikor nem tudja a másik féllel együttműködően és építő jelleggel, belátható időn belül megoldani a problémákat.